„Tisztelt Emlékező Közösség!
Engedjék meg, hogy először bemutatkozzam. Gömbicz Nándor vagyok a Fidelitas pásztói szervezetének elnöke. Köszöntök minden jelenlévő magyar polgárt, valamint szeretném köszönteni azt a három szervezetet, amely segített Nekünk abban, hogy a mai napon közösen, méltón emlékezhessünk. Tehát köszöntöm, barátaimat, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség pásztói tagjait, továbbá a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Demokrata Fórum pásztói szervezetét. És természetesen köszöntöm fidelitasos társaimat is! Ez a megemlékezés a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló, szomorú eredménnyel végződött népszavazás egy éves évfordulója alkalmából kerül megrendezésre.
Holnap lesz egy éve, hogy nem sikerült az a népszavazás mely során kijelentettük volna, hogy magyar állampolgárságot biztosítunk a határon túli honfitársainknak. Nem sikerült… Többségben voltak ugyan az igenek, igaz bántóan kis arányban, de sajnos nem voltunk elegen, hogy érvényes legyen a szavazás.
Nem szeretném sokáig szaporítani a szót, hiszen Bottyán Zoltántól, a Magyarok Világszövetsége pásztói szervezetének elnökétől egy tartalmas előadást fogunk majd hallani. Annyit azonban elmondanék, hogy amíg Trianon jó eséllyel pályázik a magyar történelem legszomorúbb eseménye jelzőre, addig 2004. december 5-e a legszégyenteljesebbre!
Van egy olyan mondás, hogy a tények nem szűnnek meg létezni csupán azért, mert figyelmen kívül hagyjuk őket! Éppen ezért szeretnék tényeket mondani! Olyan tényeket, melyeket egyesek tavaly szándékosan figyelmen kívül hagytak, sőt az ezekkel ellentétes érveket hangoztatták! Mi is történt a tavalyi népszavazás előtt, a kampány során? A kormánypártok azt mondták, hogy amennyiben érvényes lesz a szavazás, és az igenek lesznek többségben, a határokon túlról a magyarok sokan jönnek, és sokba kerülnek majd! Ezekkel szemben állnak a tények! Először is: Ausztria, Szlovákia és Szlovénia is az Európai Unió tagja, tehát átjöhetnének a magyarok, ha akarnak. Megállapíthatjuk, hogy nincs tömeges bevándorlás.
Másodszor: 2004. december 5-e előtt alig egy héttel kiderült, hogy van egy utolsó részletekig kidolgozott nemzetközi szerződéstervezet Magyarország és Románia között mely alapján a két fél vállalja, hogy a nyugdíjellátási, a társadalombiztosítási és a sürgősségi ellátásokból eredő kiadások tekintetében áttelepülés esetén is a kibocsátó állam viseli a terheket. Ezt Áder János a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakcióvezetője 2004. november 29-én elmondta az országgyűlésben. Erre Katona Tamás az MSZP pénzügyminisztériumi államtitkára reagált és nem tagadta e megállapodás létezését. A dokumentum aláírását kizárólag politikai megfontolásból halasztották december 5-e utánra! E szerződés ugyanis porig rombolta volna a szocialista-szabad demokrata kormány szociális félelmekre építő kampányát. Köztudott, hogy ugyanezt a megállapodást hazánk már régen megkötötte Szerbiával és Szlovákiával, jelenleg pedig Ukrajnával folyik a tárgyalás egy hasonló megállapodásról. Ausztriával kapcsolatban jó életszínvonalról beszélhetünk, vagyis nem várható áttelepülési roham! Szlovénia esetében alig hatezer fős magyarságról beszélhetünk, akiknek önálló parlamenti képviselőjük van. Vagyis törődnek a magyar kisebbséggel, azaz itt sem fenyeget az áttelepülés veszélye. Horvátország pedig egy dinamikusan fejlődő állam, ergo itt sem kell tartani inváziótól!
Végül, de nem utolsó sorban fontos még megjegyezni, hogy a legutóbbi Magyar Állandó Értekezleten (melyet 2004. december 5-e előtt tartottak) a határon túli magyarság világosan megfogalmazta kéréseit! Ezen értekezlet negyedik pontjában arra kértek Bennünket, hogy nemzetközi példákat követve, a magyar költségvetés realitásait figyelembe véve olyan állampolgársági jogszabályt alkossunk, ami egyszerre garantálja a határon túli honfitársaink szülőföldön maradását és segíti az akadálytalan kapcsolattartást az anyaországgal! Nem is akartak áttelepülni. Csupán szerettek volna hivatalosan is hozzánk tartozni!… És, most feltennék egy kérdés, mely a jelenlegi kormányhoz szól! Ezen tények ismeretében miért nem lehetett megadni a kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak? A választ már egy éve várom!
Én csupán egy átlagos magyar fiatal vagyok, és büszke vagyok arra, ehhez a csodálatos nemzethez tartozom, büszke vagyok azokra a honfitársaimra, akik más országok határai közé kényszerítve nyolcvanöt éve őrzik, és lehetőségeikhez mérten ápolják a magyar hagyományokat, továbbá nem veszi be a gyomrom, hogy a jelenlegi kormánypártok különbséget tesznek magyar és magyar között!
Köszönöm, hogy meghallgattak!”